Amit én most érzek.... gondolatok kavalkádja. A mai nap volt az utolsó az IWI sportoktatói képzésen. Lezárult egy korszak, aminek annyi mindent köszönhetek. Telis-tele vagyok élménnyekkel, és mondanivalókkal, azt se tudom, hogy hol is kezdhetném ezt az egészet. Talán itt: 2017. október. Emlékszem, amikor bementem az első oktatási napra, és lelkesen vettem át az iwi-s pólómat, (amit már aznap este fel is vettem, és a tükör előtt álltam benne büszkén vagy fél órán át) és kiváncsian ültem be a terembe 200 ember közé. A képzésen rengeteg anatómia, edzéselmélet, elsősegély, és sok-sok elméleti óra, majd ez a sok ember külön irányba ment; fitness instruktorok, csoportos fitness instruktorok, és mi a sportoktatók. 16 fős kis csapattá alakultunk, 16 fő,16 személyiség, de egy cél. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz a szakma etalonjai vettek minket szárnyaik alá, Tóth Zoltán és Krasznai Gábor, az IWI legjobb oktatói, és személyes példaképeim. Maximalisták és kemények, de kétségtelenül a legnagyobb profik. Már az első nap felkészítettek minket arra, hogy nem a játszóházba megyünk be, ahol aranyosan pislogsz egyet, és meg van bocsájtva, hogy elloptad a plüss mackót. Mint az edzőteremből jött tanulni vágyó sportolók, csak ültünk, és izgatottan vártuk a folytatást. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül. Itt most rengeteget mesélhetnék, sztorizgathatnék, hisz a sok tudás mellett számtalan élményt is kaptam, de annyi üres lap talán nincs is a programban, hogy az összes emlékem rávessem. Elsősorban megismertük saját magunkat, és testünket, rájöttünk, hogy eddig talán még sem edzettünk olyan jól, mint gondoltuk. Ma, mikor bemegyek az edzőterembe, már teljesen másképp látom a dolgokat. Korábban csak csodálkoztam, mikor az emberek a nagy súlyt tologatták, most már inkább sajnálom őket, és nem lennék a helyükben. Hosszútávon ez az "én vagyok a legerősebb az edzőteremben" stílus egyenes út a reumatológiára. Megtanultuk, hogyan kerüljük el a sérüléseket, és hogyan kivitelezzük helyesen a gyakorlatokat. Tanultunk edzéstervezést, edzésmódszereket, bemelegítést, nyújtást, prevenciót, mozgástanítást, de ezeknél sokkal többet. Olyan dolgokat tanultunk, amit talán sok ember nem tud; csapatban játszani, elfogadni, és szeretni önmagunkat, türelmesnek lenni magunkkal, és másokkal szemben(pontosabban utóbbiban rengeteget fejlődtem, de még dolgoznom kell az ügyön), megtanultuk motiváltak maradni, és oktatóink maximalizmusának köszönhetően mi is azokká váltunk. Köszönöm szépen ezt a lehetőséget az IWI-nek, az apukámnak, az oktatóinknak, és a csoporttársaimnak, akiktől szintén nagyon sokat tanulhattam, és akiket nagyon megszerettem. Nagyon sok mindent tanultunk, többek között azt is, hogy még nagyon sok mindent kell még tanulnunk. Még nagy út áll előttem, de remélem egyszer tudásomat továbbadhatom majd nektek, és büszkén fognak rám nézni az oktatóim, hogy igen, ezt bizony tőlünk tanulta. :)
